A MEOE 2009. június 09. napján állította ki részemre a kennelnév-igazolást, miszerint a KADAFALVI kennelnév kizárólagos használatára vagyok jogosult. Jelenleg három border collie: Collies From Susy Bonita "Zseni" és Kadafalvi Boogie-Woogie, Kadafalvi Etna, valamint egy szálkásszőrű standard tacskó: Helvéciai-Vulpes Babi "Gesztenye" büszke tulajdonosa vagyok. Hogy miért pont ez a két fajta? Ez hosszú történet...

Kutyás múltam egészen a 80-as évek elejére nyúlik vissza. Szüleimmel szentbernáthegyi kutyákat tenyésztettünk, majd 1991. őszén kaptam tőlük egy bobtailt, amelyik sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött - tenyésztéssel kapcsolatos - reményeinket, ugyanis a tenyésztésből kizáró hibája (hátraharapás) volt. Mindkét kutyafajta a szívemhez nőtt.
A szentbernáthegyi robusztus, tekintélyt parancsoló termete ellenére jóindulatú, türelmes, kiegyensúlyozott.

A bobtailom bátorságával, hűségével, labda- és vízimádatával nyűgözött le, figyelte minden mozdulatomat, és próbálta kitalálni a gondolataimat. Ápolása azonban a nagy szőrzet miatt rengeteg időt, energiát, pénzt igényelt. A kiállításokon kívánatos megjelenés szerintem nem méltó ehhez a fajtához. Így 2005-ben, mikor a kutyám az örök vadászmezőkre távozott, érthető volt - ugyanakkor szomorúsággal töltött el -, hogy anyukám egy új kutyafajta mellett döntött.

Hosszas keresgélés után a border collie-t választottuk. Úgy gondoltuk, hogy benne megvannak azok az értékek, amelyekbe a bobtailomnál beleszerettünk, ugyanakkor könnyebben kezelhető a szőre. Az intelligenciájától bevallom egy kicsit tartottam, így utólag már tudom, hogy nem alaptalanul.
Collies from Susy Kennelből került hozzánk Zseni. Gyakorlatilag a bobtaillal csak két közös vonást fedeztem fel: a víz és a labda szeretetét. Már 8 hetesen bebizonyította, hogy méltán tartják e fajtát a világ legokosabb kutyájának. Sajnos csak a hétvégéket tölthettük együtt (anyukám Hartán lakott), így megtapasztaltuk azt is, hogy amilyen könnyű kiképezni, ugyanolyan könnyen elkanászodik, ha nem foglalkoznak vele eleget.

2006. januárjában férjemmel beköltöztünk Kadafalva külterületén építtetett családi házunkba. Már alig vártuk, hogy legyen saját kutyánk, de a feltételek a nagy telek ellenére (3000 m2) sem voltak adottak a felelős kutyatartáshoz. 2006. év végén - mikor áldott állapotomra való tekintettel otthon maradtam -, elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mikor már nem halogathattuk tovább a döntést, kellett egy kutya. Kerítés híjján olyan fajtát kellett választani, amelyik könnyedén átvészeli ezt az átmeneti időszakot, továbbá fontos szempont volt az is, hogy gyermekszerető legyen. Mivel volt már szálkás szőrű tacskó keverék kutyánk Hartán (Pepsi), úgy gondoltuk, hogy mérete, természete miatt talán a legideálisabb választás lehet ez a fajta. Mindenkinek ajánlom, mert nagyon kedves, imádja a gyerekeket, és nagyon jól tud alkalmazkodni az adott körülményekhez. Mészáros Konrád tenyésztőtől vásároltuk meg Gesztenyét. Mivel nem arra törekedtünk, hogy tenyésztési célból a legideálisabb egyedet válasszuk ki az alomból, így nyugodt szívvel hoztuk haza a legkisebb, leghosszabb szőrű, legagilisebb kiskutyát, amelyikbe rögtön beleszerettem. Nem bántuk meg. Kiállításokon ugyan nem gyűjtött be szebbnél szebb címeket, de vadászszenvedélyét többször is megcsillogtatta (pl. vaddisznóhajtáskor).

2008. év végén anyukám elköltözött, így a két kutyája: Zseni és Pepsi hozzánk került. Sajnos a megváltozott körülmények, vagy éppen a féltékenység miatt a barátságuk megszakadt. Vérre menő, véget nem érő küzdelmet folytattak a falkavezérségért, hiába volt az egyértelmű erőfölény, a Pepsi nem volt hajlandó behódolni.

Úgy döntöttünk, hogy tenyészteni szeretnénk a Gesztenyét és Zsenit. Még 2008. őszén felkészítettük Zsenit a tenyészszemlére, terelő-ösztönpróbára, majd 2009. március 22-én elvittük CAC kutyakiállításra Kiskunfélegyházára. A tacskó után meglepő volt, hogy szó nélkül tűrte az órákig tartó fésülést, valamint két hónap alatt megtanulta amit a Gesztivel évekig gyakoroltunk... Nagyon büszkék voltunk rá.

Miközben a Zseninek kerestünk és találtunk párt, megismerkedtünk a Forestry Farm Kennel tulajdonosával, Némethné Marjai Mónikával. Nagyon sok segítséget kaptunk és kapunk tőle még ma is, amit ezúton is nagyon köszönünk. 2009. tavaszára terveztük az első alom kiskutyát, de a Gesztenye nem volt hajlandó tüzelni, a Zseni - tapasztalatlanságunk miatt - mire az állatorvoshoz került hüvelykenet vizsgálatra, már túl volt a tüzelésen.
Augusztusban végre a Gesztenye is úgy gondolta, hogy eljött az idő, így pár nap eltéréssel mindkét kutyánk vemhes lett. Számoltuk a napokat... 2009. október 04-én Gesztenyénk 2 kan és 3 szuka kiskutyát hozott világra. Hosszas készülődés után október 12-én Zseninek is megszülettek a kölykei: 5 kan és 3 szuka border collie várt szerető gazdira.
Meglepő volt a két fajta közötti különbség. A Zseni teljesen ránk bízta magát, nyugodt volt (amit eddig még soha nem tapasztaltunk nála), bármit csináltunk a kölykeivel nem esett kétségbe, tudta, hogy nálunk jó kezekben vannak. A Gesztenye ezzel szemben folyamatosan népszámlálást tartott, figyelte minden mozdulatunkat, nehogy elvigyük tőle a piciket. Sőt szemet vetett a Zseni kölykeire is...
Végül együtt nevelgették, etették a kölykeiket: a Gesztenye 7 hetes korukig, a Zseni pedig 9 hetes korukig szoptatta a még nálunk maradt kiskutyákat. Így a tacskók 10 hetes korukig potyázhattak a royal canin tápadagjuk mellett... nem csoda, hogy az állatorvos szigorú fogyókúrát rendelt el az "óriás bébiknek"...
A kiskutyáink megváltoztatták az "öregeket" is, a Gesztenye borzasztóan élvezte, hogy egész nap volt kivel játszania, a Pepsi kigyógyult a depresszióból és ő is sokat hancúrozott a picikkel, és ami a legmeglepőbb: tudnak egymás mellett élni a Zsenivel!!! Remélem hasonló csodákat élnek át az újdonsült és leendő gazdik is...


Egy border collie szukát (Boogie-Woogie) megtartottunk és beneveztük élete első kutyakiállítására. Az első megmérettetés nem sült el túl jól. Egyrészt a Syma Csarnok elég szűkösnek bizonyult 500 kutyának és a tömérdek embernek, másrészt a kutyákat nem bírálták, csak felállítottak egy rangsort (amit velünk nem közöltek), ahol három bébi kutya közül a 3. lett a Boogie-Woogie. Világossá vált, hogy szakmai segítség nélkül nem tudunk eredményeket felmutatni. Keresgélés közben rábukkantam Fülemen Erhard (Edu) kutyakiképző hirdetésére. Edu teljesen új fejezetet nyitott a kutyáink életében. Kiképzési ars poeticája, hogy:
"Kényszerrel egy kutyának bármit meg lehet tanítani, kivéve azt, hogy amit kényszerrel megtanítottunk, azt utána örömmel és gyorsan hajtsa végre."
Az ösztönökre alapuló kiképzés során a kutya játszva tanul. A kutya ösztönadottságai függvényében apportjátékkal vagy falatkákkal motiválható, jutalmazható, oldható.
Úgy állapodtunk meg, hogy együtt készít fel minket - a kutyát és engem - a kiállítási munkára. Először is teljes agymosás következett. Az eddigi elméleteink romokba dőltek. Edu megtiltotta, hogy a kutyát tovább fegyelmezzük, tanítsuk. Azt kellett elérnünk, hogy pofátlan legyen: ugráljon föl az emberekre, lopja ki a jutalomfalatkákat a zsebből, stb. A Boogie-Woogie esetében a labda bizonyult jó motiváló eszköznek. Így meg kellett tanulnom a "madzagos" labdával való játék fortélyait, ami nagy kihívás volt. A Ceglédi CAC kiállításon már kölyök osztályban indultunk. Kicsit elbizonytalanodtam, amikor azt tapasztaltam, hogy szinte az összes kutyát parforce módszerrel képzik és vezetik fel. Minden bátorságomat összeszedve megmutattuk, hogy mi hogyan csináljuk: játszva, boldogan.

Nem a beállításra helyeztem a hangsúlyt, hanem a kontaktra...

A bíró szerint nagyon ígéretes a Boogie-Woogie. Az önbizalmunkat ez helyrebillentette, megerősített benne, hogy jó úton haladunk.

A kiállítási munka mellett nagy hangsúlyt fektetünk a terelésre is. Megismerkedtünk Romhányi László terelés oktatóval....
Így történt első alkalommal a "bekapcsolás", az ösztönök jól működnek...

Sajnos csipkelődik...

Zseni 2010. július 5-én 8 kiskutyának adott életet. Mindannyian gazdára találtak.
Boogie-Woogie sikeres terelő képességvizsgát tett. Időközben szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a labda mégsem motiválja kellőképpen, így áttértünk a jutalomfalatra.
Fiatal osztályban: 2010. Debrecen CACIB Kit. II., 2010. Kecskemét CAC HPJ, 2010 Szentes CAC Kit. II, 2010 Komárom CACIB Kit II., 2011. Békéscsaba CAC HPJ,
Növendék osztályban: 2011 Szilvásvárad Klubkiállítás: Res. CAC, 2011. Komárom Közép-Európa Kupa: Res. CAC, 2011. Szombathely CACIB: CAC, 2014. Kecskemét CACIB: Res.CAC, Res.CACIB eredményeket értünk el. Nagyon büszkék vagyunk rá.

A tereléssel kapcsolatban annyi változás történt, hogy - áldott állapotomra való tekintettel - a férjemmel készülnek fel a munkavizsgára.

2011. május 15-én megszülettek a Gesztenye kölykei: 4 szuka és 2 kan. Gesztenye ismét nagyon féltő, gondoskodó anyuka...

Az FCI Collecting Style Terelő Munkavizsgán (border colliek és kelpiek részére) sajnos nem felelt meg a Boogie-Woogie, ettől függetlenül a bíró gratulált a kutyához, szerinte a munkavizsga benne van, csak a rutin hiányzik... Tervezzük, hogy részt veszünk terelőversenyeken is.

Boogie-Woogie is anya lett: 2012. június 2-án 5 fekete-fehér kan és 3 fekete-fehér szuka kölyköt hozott a világra. Annyian kerestek már nálam terápiás kutyát, hogy ez megmozgatta a fantáziám és utánajártam az interneten, hogy milyen fajta, egyed alkalmas egyáltalán terápiás célra, mi az a kutyás terápia. Így jutottam el a KUTYÁVAL EGY MOSOLYÉRT ALAPÍTVÁNYhoz, általuk pedig Keller Zoltánhoz, a HANIMEC Kutyásterápia és Sportegyesület elnökéhez. Ő letesztelte az almot, és kiválasztott nekem egy terápiás célra alkalmas kiskutyát: az Etnát. Mivel egész életemben csak szuka kutyáim voltak, így eléggé sokkolt a hír, hogy kan kutya lett a kiválasztott. Mivel ő volt a kis kedvenc az alomból, sikerült magunkat meggyőzni. 10 hetes korától már kutyaiskolába járt, tudatosan készültünk a terápiás vizsgára.

Boogie 1 év kihagyás után, jobban terelt, mint valaha... Ennek örömére elvittük versenyre, ahol Kezdő Osztályban II. helyezett lett. Nagyon büszkék voltunk rá, végre megcsinálta a 75 m kifutást is.

Újra próbálkoztunk a munkavizsgával. Valamiért lejött a pályáról hozzám, így csak 48 pontot kapott (2011-ben 49-et). Ettől függetlenül büszke vagyok rá, ahhoz képest, hogy csak 3-szor terelt a vizsga előtt és a felvezető is nagyon izgult (ami természetesen átragadt a kutyára), szépen dolgozott, a kifutás gyönyörű volt.

2013. október 18-án megszületett az "F" alom: Boogie 2 fekete-fehér kan és 4 fekete-fehér szuka kölyöknek adott életet. Terápiás szuka kutya nem volt közöttük.:-(

Etna 2013. 09. 07-én a terápiás vizsga első részvizsgáját (temperamentum vizsgálat) sikeresen teljesítette. Kiállításokon is szép eredményeket ért el: 2 x HPJ, 4 x CAC, HFGY. Párszor tereltünk (a kiképzőnk aggodalma ellenére), nagyon ügyes, sikeres terelő képességvizsgát tett.

2014. február 24-én Gesztenye 3 szuka és 5 kan kölyköt hozott világra. Mindannyian szerető gazdára találtak.

Etna 2014. november 16-án sikeres terápiás vizsgát tett! Nagyon büszke vagyok rá!

Kennelünk utolsó szálkásszőrű standard tacskó alma 2015. május 9-én megszületett: 5 kan és 1 szuka. Mivel egyik alomban sem volt nekünk megfelelő temperamentumú, tenyésztésra alkalmas szuka kölyök, így a tacskó tenyésztést abbahagytuk. Korukra való tekintettel a Gesztenyét és a Zsenit is ivartalaníttattuk.

2015. szeptember 9-én Boogie Woogie 2 szuka és 4 kan kölyöknek adott életet. Ebben az alomban két szuka is alkalmasnak bizonyult terápiás célra, így döntenem kellett... Inka lett kennelünk új reménysége...

Mi mindent megteszünk azért, hogy a kennelünkben születendő kölyköket egészségesen, életvidáman, tettre (munkára) készen bocsássuk útjukra, bízva abban, hogy megállják majd a helyüket az élet bármely területén, legyen szó kiállításról, tenyésztésről vagy éppen munkáról.